Előrejelzés szerint alakult tegnap, szinte szüreti megrendelésre, a szép verőfényes jó idő. Fél kilenc tájékán volt indulásunk szülőfalumba Igalba, hogy segítsek Pista öcsémnek leszüretelni a szőlőjét. Először a miénket szedtük le ketten Anival, mad az öcsémét. Sajnos nem volt jó az időjárás idén a szőlőre, így kevés is lett, és még a minősége is gyengébb az átlagos évjáratoknál. Na, de nem is erről szólnék, hanem a haza felé útról, ahol Ráksi előtt az országúton egy fehér kisállatot pillantottam meg. Megálltunk, akkor láttuk, hogy egy kistermetű fehér kutyus az. Odajött a kocsinkhoz, illetve hozzánk. Várakozón nézett ránk, tőlünk várta a segítséget. Ez az, amiről, annyit hallani manapság, hogy a már valamiért megúnt, eddig dédelgetett kisállatot kidobják, kiteszik az út szélére és lelkiismeret fúrdalás nél ott is hagyják. Jöhet, egy másik kedvenc, egy darabig ő is kedves és aranyos lesz. Aztán? Szép nyugodtan ölben utazott hazáig, ránk-ránk nézve, kicsit aggódva, kicsit bizakodón. Itthon vettük észre, hogy egyik szemére sérült szegényke. Bundájából kiszedtük a beleragadt toklászszerű ragadványokat, és megfürdettük. Nagyon hálásan tűrte a megpróbáltatásokat. De a  hajszárítóval bizony szembeszegült. Így, maradt csak a törlés és dörzsölés. Interneten utánna néztem, szerintem Pekingi Palotapincsi lehet. De, holnap az állatorvos biztosan megmondja milyen fajta lehet. Meg kell vizsgálltatnunk, esetleg be is kell oltani. Biztosan nincsen neki beültetett csipje, mint a miénknek. Még nem adtunk nevet neki, én Dzsolinak hívtam magamban. Pannika szerint legyen Cumi a neve! :-) Jól táplált egészséges kis kutyus. Korát sem tudjuk megállapítani, majd a doki megszakérti nekünk ezt is...  Ilyen a sors, vagy gondviselés. Topit is, ehez hasonlóan  találtuk, igaz nem az országúton, hanem kint a szőlőben. És ez volt a szerencséje a kis Pincsinek is, mert nagy valószínűséggel valamelyik autó alatt végezte volna. Lehet, hogy előttünk már többen elhajtottak mellette. Ő meg, minden kocsi után utánnafordult, és nem értette, a miértet. Ilyenek vagyunk mi "emberek"! De talán, ebben is lesz változás, mert ezen változtatni kell. Így hiszem, érzem és vallom is! Ma szépen bejárta az udvart, ismerkedett az új otthonával. Topi nagyszerű barátja lesz a mi kis jövevényünknek. Napozott is, eszik és a dolgát is szépen végzi. Kíváncsian várom a holnapot!